Váltás mobil nézetre

Megjelenés: 2014. május 10.

h i r d e t é s

Szulejmán: Tények és fikció

h i r d e t é s

Legfrissebb hozzászólások

    Rovat: Kultúr     Írta:

Pásztor Anna: Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni

Pásztor Anna (Anna and the Barbies):

"A siker viszonylagos: Egy kicsi országban vagyunk, úgyhogy amikor itt sikereket elér az ember, az világsikernek tűnik - de nyilvánvalóan világviszonylatban ez eltörpül - nem is ezzel kell foglalkozni. Nagyon örülök annak, hogy hívnak minket, rengeteg felkérés van, szereplések, úgyhogy ez hatalmas felelősség is - hogy mikor, és mit mondok, hogyan jelenek meg. Nagyon szeretem a közönséget elkényeztetni, és különböző csatornákon megközelíteni őket: Például vizuálisan ugyanúgy szeretem aláhúzni a mondanivalót, mint az erőteljes szöveg hangsúlyozással, az énekkel - és szeretek bohóckodni.

 Az összes elmebeteg indián dolgot én festem a színpad előtt magamra. Ez olyan, mint amikor a fiúk harcba indulnak, kifestik magukat harci színekkel, és olyan lelkiállapotba kerülnek, amikor meg merik támadni a sápadtarcúakat...

Siker kapcsán nagy örömmel látom, hogy azok a zenekarok, akikkel nagyjából együtt kezdtük, szépen haladnak, haladunk fölfelé: Nemjuciék, Supernem zenekar, Czutor Zoliék, Irie Maffia, Péterfy Bori... Lehet tudni, hogy kik azok - az alternatív rock, vagy punk rock zenei generáció -, akik így összetartoznak, ez is csodálatos. Volt olyan is, hogy például nonprofit szervezetek megkerestek minket, hogy segítsük azokat a szülőket, akiknek kevesebb pénzük van például iskolakezdéskor, és kérték, hogy szólaljunk fel. Rendkívül megtisztelő, és nagy felelősség, hogy ilyenkor mit mondunk.

Szoktál beszéddel készülni, vagy inkább annak a híve vagy, hogy jó lelkiállapotban legyél, és akkor úgyis eszedbe jut valami?

A lelkiállapot nagyon fontos. Tudom, hogyha szanaszét van a fejem, és lelkileg is darabokban vagyok, akkor nagyon nehezen tudok adni. Ha egyben vagyok, akkor a mondanivaló úgyis meg fog érkezni egy jó helyről - és úgysem én fogom kitalálni a nagy okoskodásommal. Ez egy kicsit misztikus dolog, de én ebben hiszek, hogy ha az embernek feladata, hogy jó dolgokat tolmácsoljon - amik jó helyről jönnek -, akkor csak alkalmassá kell tenni magát erre. Jógázni szoktam, egy kicsit lenyugodni, összeszedni a gondolataimat, és akkor egy szócsőként csak megnyílok, és hagyom, hogy átfolyjon rajtam. Ha pedig feladat van - például televízióba meghívnak egy üggyel kapcsolatban -, akkor alapvető kötelességem, hogy ennek utánanézzek, utánaolvassak, és lefekvéskor szoktam ezeket átgondolni.

Utolsó órában, mikor már mindent megbántam...

Nagyon jó lenne, ha sikerülne egy kicsit kilépni ebből a huszadik-huszonegyedik századi rabszolgaságból, amikor az elméket a digitalizáció, és a média hatalmas nyomása egészen laposra döngöli. Nagyon szeretném, ha az emberek felszabadulhatnának egy picit a hippi lét felé: több szabadságot, szabadidőt egymásra, magukra… Most készül új nagylemezünk, és ebben a szellemben próbáljuk összerakni. Van egy nagyon szép számunk, Márti dala - egyik hajnalban felébredtem, és megjelent a fejemben. Ennek visszatérő motívuma, hogy kezdjetek el élni. Az utolsó versszak: Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni. Utolsó órában, mikor már mindent megbántam, ezerszer megbántam, hogy oly sokáig vártam, hogy elmúlt az élet… Kezdjetek el élni."

 

A teljes beszélgetés a Sztárportré rádióműsorban meghallgatható: www.sztarportre.hu

Új hozzászólás

Ha szeretnél egyszerűbben és gyorsabban hozzászólni, akkor regisztrálj vagy jelentkezz be!
Bejelentkezés Regisztrálás

Bejelentkezés

Felhasználónév
Jelszó
Emlékezzen rám

Elfelejtetted a jelszavad?

Bejelentkezés Regisztrálás

Bejelentkezés

Felhasználónév
Jelszó
Emlékezzen rám

Elfelejtetted a jelszavad?