Sok mindenre képes egy férfi, ha szereti a nőt. Például gyilkolásra is. Előfordult, hogy a saját gyerekének meggyilkoltatására is. Mai értékrendünk szerint extrém esetnek tűnik, de Szulejmán korában, sőt, előtte is, nem ritkaságszámba ment, hanem szokás volt a trónkövetelőket kiiktatni, annak érdekében, hogy az a herceg örökölje a trónt, akinek a szultán szánja. I. Szulejmán tehát megölette elsőszülőtt fiát, Musztafát. E tettének, persze, voltak előzményei, és Szulejman indoka ez esetben nem is a trónöröklés volt, sőt, eredetileg nem is tudta, hogy asszonya áll a háttérben.
Amikor a szultán beleszeretett az ukrán ortodox pap lányába, Aleksandra Lisowskába, vagy Roxelánába, első asszonyát, és ágyasait teljesen kizárta az életéből. Nem számított más, csak Roxelána, azaz Hürrem, ahogy a szultán nevezte, az ő nevető asszonya, ő lett a kedvenc ágyas. Később törvényes feleségévé tette, ami abban az időben igencsak nagy furcsaságnak számított. Rabszolganőt nem volt szokás feleségül venni.
Minél több időt töltött a szultán a szép Hürremmel (aki egyébként nem is volt annyira szép), annál idegesebb lett aktuális asszonya, Mahidevran. Egy nap, amikor megelégelte a mellőzést, tíz körmével esett Hürremnek, és alaposan helybenhagyta. Furcsa mód nem kapott komoly büntetést, pedig akkori szokás szerint akár bőrzsákba varrva a folyóba is dobathatta volna a szultán, ő azonban csupán száműzte az ágyasok termébe. Igaz, Mahidevran csak a körmeit használta, illetve csomókat tépett ki riválisa hajából, nem öntötte le az arcát savval, ami abban az időben bizony-bizony előfordult, ha elfajult a háremben a cat fight. Hürrem számára állandó fenyegetést jelentett Mahidevran, főképpen azért, mert ő volt a trónörökös anyja, így kiemelt pozíciót töltött be a háremben. Az ukrán rabszolganő nem gyors karriere vágyott, hogy aztán feledésbe merüljön a neve, neki minden kellett. A szultán szíve-lelke, és a hatalom. Ehhez viszont Mahidevran-nak és a fiának el kellett tűnnie.
Rüstem pasa segítségével sikerült elérnie, hogy férje kivégeztesse Mahidevran fiát, a trónörököst, az összeesküvéssel vádolt Musztafát. Tehát a szultán kivégeztette a saját elsőszülött törvényes fiát, így a második fia örökölhette volna a trónt. Hürrem nagy intrikus volt, arra is rá tudta venni a szultánt, hogy selyemzsinórt küldjön a birodalom második emberének, Ibrahim pasának, a nagyvezírnek, aki Szulejmán legjobb barátja és bizalmasa volt. Épp emiatt gyűlölte Hürrem, az útjában állt, nem tűrte, hogy másnak is befolyása legyen a szultánra, ráadásul tudta, hogy Ibrahim az ellensége, aki soha nem fogadta el őt. Meg kellett szabadulnia tőle is.
Hürrem öt fiút szült a szultánnak. A legkisebb epilepsziás roham következtében meghalt, ezt a nép Allah büntetésének látta, úgy tartották, hogy a szultána bűbájjal, boszorkánysággal láncolta magához a szultánt. Nem szerették Hürremet, boszorkánynak tartották.
Aztán ideglázban meghalt az elsőszülött fia is, ő a szóbeszéd szerint azért, mert annyira megviselte Musztafa, imádott féltestvére kivégzése, hogy nem tudta elviselni a gyászt. Hogy ezek az események vezettek-e oda, vagy valami más járt a szultána fejében, nem tudni, de az tény, hogy meglátta végre a szenvedőket, a szegények számára ingyenkonyhát, kórházat építtetett, ezenkívül több mecsetet, karavánszerájt, fürdőt, iskolát, nemcsak Isztambulban.
Hürrem 1558-ban meghalt, I. Szulejmán élete végéig gyászolta imádott asszonyát, annak ellenére, hogy szinte minden intrikájára, minden tettére, még a Musztafa ellen kitervelt cselszövésre is fény derült. Mégsem tudott megválni tőle, olyannak szerette, amilyen volt.
