Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a szétszórt, épp rossz passzban lévő emberek körül átláthatatlan kupi van, és arra panaszkodnak, hogy képtelenek rendet rakni. A nevezett ismerősöm rengeteg tárgyat halmozott fel maga körül, és képtelen tőlük megszabadulni. Még soha nem sikerült úgy érkeznem hozzá, hogy rend fogadjon; itt egy vasalódeszka, ott egy kupac ruha, amott egy cipő, emitt egy hajszárító, egy tányér, egy pohár, egy ládika bizsu, egy ruhaszárító, mind egy csomóban. A mosogatóban hegyekben a mosatlan. Időhiány? Helyhiány? Vagy a rendre való képesség hiánya?

Persze kiismeri magát a káoszban, de a külső szemlélő csak a kuplerájt látja,

és szörnyülködik: hogy lehet ilyen zavaros összevisszaságban élni? Egy lelki egyensúllyal foglalkozó oldalon olvastam, hogy ha rendetlenség uralkodik a nappalinkban, akkor a társas kapcsolataink zűrösek, átláthatatlanok, hiszen a nappali a vidámság, a kellemes együttlét, a közös szórakozás helye kellene, hogy legyen. Ha folyton farral felfelé áll minden, akkor valószínűleg a kapcsolataink is pont ennyire nyugtalanok, ennyire rendetlenek.

Azt mondják, hogy a zseni átlátja a káoszt, sokan erre is fogják például az íróasztalukon, munkahelyükön maguk körül tartott rumlit,

de ez többnyire összefügg a gondolatok rendezetlenségével is. Bizonyos területeken. Részterületeken. Sok esetben, ha az ember bizonyos területen igazán kiváló, akkor más területen alacsonyabb szinten teljesít, ez például a szórakozott professzorokra, feltalálókra, művészekre igaz lehet...

A példaként emlegetett hölgy azonban nem zseni. Viszont valóban zűrösek a kapcsolatai, és önbizalomhiánnyal, illetve önértékelési problémákkal küzd. A kiegyensúlyozottság köszönőviszonyban sincs vele, tehát rá biztosan illik az elmélet, miszerint a fejben lévő káosz egyenes arányban áll a lakásunkban uralkodó rendetlenséggel.

Az tény és való, hogy a legtöbbünknek stresszt okoz a zűrzavar,

nyugodtabbak vagyunk, ha átlátjuk a lakásunkat, íróasztalunkat, vagy a bugyis fiókot.

A Feng shui szerint a kosz és a rendetlenség elszívja az életerőnket. Ott is rendezni kell a sorainkat, ahol nem látszik, vagyis átvitt értelemben a lelkünkben is. Tehát már csak azért is érdemes rendet tartanunk, hogy az energiánk ne csökkenjen, és életerősen vághassunk neki a feladatainknak. Például a rendrakásnak. :)

Mióta gyerekem van, körülöttem is káosz uralkodik. Mindenütt játékok, ledobált, csomóba gyűrt ruhák, fél pár zoknik, csokispapírok fogadnak, és ettől legszívesebben szálanként tépném ki a hajamat, mert mást sem csinálok, csak a lányom után pakolok. Várom a pillanatot, amikor felismeri a saját igényét a rendezettségre. Tartok tőle, hogy az még odébb van. De nem a gyerekekről szól ez a cikk, hisz az ő rendetlenségük szinte alap, azt hiszik, azért vannak a szüleik, hogy utánuk járjanak, és összeszedjék a széthányt vackaikat. Felnőtt ember után azonban nem jár senki.

Fordítsuk most meg a kérdést:

ha rendet teszünk az otthonunkban, az agyunkban, lelkünkben dúló káosz is rend közeli állapotba kerül, vagy ez csak porhintés?

Csak a saját véleményemmel szolgálhatok: ha rend van körülöttem - nem a katonás, élére állított rendre, hanem az otthonos rendre gondolok - a gondolataim is rendezettebbek. Ha fizikailag rend van körülöttem, akkor az életemet is harmonikusabbnak, nyugodtabbnak érzem. Ti?